A vagyonközösség megszüntetésére vonatkozó általános szabályok
“Közös lónak túros a háta” – szoktuk emlegetni vagyonközösség esetén, amely nemcsak a felek akaratából (szerződés, házasság), hanem ettől függetlenül is keletkezhet. Gondoljunk csak az öröklésre. A tulajdonostársaitól bárki “megszabadulhat” azzal, ha valaki számára értékesíti a saját tulajdoni hányadát. De mit tehet az, aki ragaszkodik a tulajdonjogához és nem kívánja elidegeníteni a részét? Vajon egymásra vannak utalva a tulajdonostársak? Van lehetőség a tulajdonközösség megszüntetésére?
A tulajdonközösség olyan jogközösség, amelyben a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott eszmei hányadrészek szerint több személyt illet meg.
Alapelv, hogy senkit sem lehet mással vagyonközösségre kényszeríteni, ezt fenntartani, ha ő nem akarja.
A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, de ahhoz, hogy a megállapodás érvényes legyen, tartalmaznia kell az összes tulajdonostárs jóváhagyását.
A megosztás módjára nézve elsősorban a felek egyezsége az irányadó, de ha valamely kérdésben a felek nem tudnak megegyezni, akkor a bíróságra vár a vagyonközösség megszüntetése.
A Polgári törvénykönyv 676. cikkelyének értelmében a tulajdonközösség megszüntetésének elvileg három fő módja ismeretes:
- a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Erre csakis az osztható dolgok esetében kerülhet sor;
- a bíróság a közös tulajdon tárgyait, megfelelő ellenérték kifizetése fejében, egy vagy több tulajdonostárs részére ítélheti;
- ha másként nem lehetséges, akkor érték szerinti megosztásra kerül sor, amely által a vagyonközösség tárgyát értékesítik és a vételárat osztják el a tulajdoni hányadok szerint.
Elsődleges szempont a felek által megállapodott értékesítés, de amennyiben a felek nem tudnak
egyhangúlag megegyezni, akkor a bíróság elrendeli a közös tulajdon tárgyának az árverésen való értékesítését.
A tulajdonközösség megszüntetésére irányuló per megindításához kapcsolódó eljárásjogi szabályokat a Polgári perrendtartásról szóló tv. 979-995. cikkelyei tartalmazzák.
A vagyonközösség megszüntetéséről csakis az összes tulajdonostárs perben állása esetében lehet határozni.
A felperes köteles a keresetlevélben megjelölni a pertárgy értékét, mivel ez képezi a 3%-os eljárási illeték alapját. A költségtakarékosság érdekében tanácsos az adózandó értékre hivatkozni.
Ezen perek egyik sajátossága hogy a perköltségeket a felek egymás között arányosan megosztva viselik, mivel nem beszélhetünk egy ilyen perben a klasszikus értelemben vett perveszteségről amiatt, hogy a megosztás mindegyik tulajdonostárs érdekét szolgálja.
A végleges bírósági ítélet a tulajdonostársak között végrehajtható kötelmi jogviszonyt hoz létre, amely lényegében a tulajdonostársak kötelezését jelenti a közös ingatlan természetbeni megosztására, a tulajdonjog átruházására, még abban az esetben is ha a felek nem kérték az ingóság vagy ingatlan átadását vagy ezt a bíróság nem rendelte el. Az elsőfokú bíróság által kimondott ítélet érdemben felülbírálható fellebbezés útján.