Végrendelet vagy eltartási szerződés?

Végrendelet vagy eltartási szerződés?

 „Idős, egyedülálló asszony vagyok, egyetlen közeli rokonom sincs. Szeretném ha a halálom után lakásom egy megbízható szomszédom tulajdonába kerülne, aki ennek fejében gondozna, ha időközben segítségre szorulnék. Írjak végrendeletet vagy tanácsosabb eltartási szerződést kötni?”– érdeklődik L.I. olvasónk.

A vagyon sorsának a rendezésére mindkét jogügylet alkalmas, hiszen az ingatlan feletti tulajdonjog átruházása mindkét esetben megtörténik, végrendelet esetén csakis az örökhagyó halála után, eltartási szerződésnél pedig már a dokumentum aláírásakor.

Gyakorlatban működhet a végrendelet is, ha egy olyan megbízható személy javára rendelkezünk, aki tartási kötelezettséget vállal és nincs egyenesági leszármazott, felmenő vagy túlélő házastárs, akinek a törvény az örökségből kötelesrészt biztosít. A végrendelet kézenfekvő, gyors és olcsó megoldás, viszont nem nyújt kellő biztonságot a tartási kötelezettség teljesítésére, mivel nem tartalmazhat és nem keletkeztethet ilyen jellegű kötelezettséget. Garancia csakis a kedvezményezett becsületessége és jóindulata, a gondozás megtagadása esetén egyetlen megoldás a végrendelet visszavonása és egy újabb testamentum vagy egy eltartási szerződés aláírása, amennyiben az illető személy egészségi állapota és beszámíthatósági képessége ezt még lehetővé teszi.

Az eltartási szerződés a legalkalmasabb jogügylet, amely mindkét félnek kellő garanciát biztosít, ha az eltartást ellenszolgáltatás (ingatlan átruházása) fejében nyújtják. A tartásra kötelezett az eltartott körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására vállal kötelezettséget. Ez magába foglalja a tartásra jogosult lakhatásának biztosítását, élelemmel és ruházattal való ellátását, gondozását, betegsége esetén ápolását és gyógyíttatását, halála esetén illő eltemettetését. E szerződés tehát egyfajta személyhez kötöttséget és bizalmi jelleget feltételez.

A lakás tulajdonjogának az átruházása mellett mindenképpen tanácsos az eltartott javára meghagyni és a telekkönvvben feljegyezni egy holtig tartó haszonélvezeti jogot, az esetleges kellemetlenségek és visszaélések elkerülése végett.

Ezen jogügyletet leggyakrabban az eltartott haláláig, határozatlan időre kötik, ebből következik a szerződés úgynevezett “szerencse” jellege, mivel a szerződéskötéskor nem határozható meg a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányossága.

 A “szerencse” jellegre tekintettel e szerződések utóbb nem támadhatóak pusztán arra hivatkozva, hogy az eltartott által adott ellenszolgáltatás értékéhez képest az eltartó szolgáltatása aránytalanul csekély vagy nagy értéket képvisel.

Formailag kötelező módon közjegyzői okiratnak kell lennie, jóval költségesebb mint a végrendelet és kizárólag peres eljárás keretén belül bontható fel, amennyiben az eltartó nem tesz eleget a tartási kötelezettségének vagy ezt nem megfelelően teljesíti.