A Román Rádió jogi személyekkel szembeni követeléseiről

Amennyiben Ön jogi személy és nem részesül a Román Rádió szolgáltatásaiban, akkor jogosan felborzolhatják a kedélyét az említett intézmény követelései, amikor a havi villanyszámlán megjelenik ezen szolgáltatás ellenértéke is.

A Román Rádió szervezését és működését az 1991. évi 41-es számú tv szabályozza, amely a 40. cikkelyének a 3. bekezdésében előírja a jogi személyek azon kötelezettségét, hogy az említett intézmény szolgáltatásaiért, kedvezményezett minőségben, havi díjat fizessenek.

A fent említett törvénycikkely már többször képezte alkotmányossági panasz (kifogás) tárgyát és minden alkalommal az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fent említett törvénycikkely nem ellentétes az alaptörvénnyel, mivel a jogszabály értelmében a fizetési kötelezettség csakis azon jogi személyekkel szemben áll fenn, akik ténylegesen részesülnek valamilyen formában  az intézmény szolgáltatásaiban.

A közszolgálati intézmény sokszínű értelmezéseinek és az esetleges visszaéléseknek az ad lehetőséget, hogy a törvény, míg a természetes személyek esetében egyértelműen rendelkezik arról, hogy miképpen lehet igényelni a fizetési kötelezettség alóli felmentést, addig a jogi személyek esetében ez nem került rögzítésre.

A rádiós műsorszolgáltató társaság a fenti törvénycikkelyre hivatkozva szinte kivétel nélkül szólítja fel a jogi személyek tömkelegét, hogy tegyenek eleget a fizetési kötelezettségeiknek. Ellenkező esetben pedig peres eljáráshoz folyamodik a követelések érvényesítése érdekében és minden késedelmi napra 0,02 %-os büntető kamatot számol fel.

Az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve utoljára 2013 október 29.-én a 448-as számú határozatában  hozott döntést ebben a kérdésben, megállapítva, hogy a törvénycikkelyt csakis az említett értelmezésben lehet az Alkotmánnyal  összhangban lévőnek tekinteni, csakis az köteles a díjat kifizetni, aki ténylegesen részesül az intézmény bármilyen szolgáltatásában és úgy a közigazgatási szervek, mint a bíróságok kötelesek ezen határozat előírásait tiszteletben tartani.

A Rádió Rt közszolgálati minősége, amire előszeretettel hivatkozik, valamint az általa kiállított, viszont a címzetesek által alá nem írt és el nem fogadott számlák önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy a bíróság bárkit is kötelezzen a díj kifizetésére. 

Nem utolsó sorban, ne feledjük, hogy az illeték sajtátossága az adóval szemben az, hogy míg az adóért közvetlen ellenszolgáltatás nem jár, addig az illeték fizetője valamilyen kézzelfogható szolgáltatást vehet igénybe. A jogszabály nem állít fel egy abszolút, megdönthetetlen törvényes jogvélelmet a díj kifizetését illetően, egy kedvező ítélet érdekében a felperes be kell bizonyítsa követeléseinek a megalapozottságát illetve a szolgáltatások tényleges juttatását.

A vérbeli állami vállalkozó képes a “semmiből valamit csinálni”, de megfontolandó gondolat,  hogy a törvény ismeretében és egy kedvező joggyakorlat mellett, érdemes a semmiért fizetni?

Feltehetően, még mindig igen kevesen élnek a jogaikkal és védekezés nélkül, a nagy számok törvényét alkalmazva, a Rádió társaság üzleti politikája még mindig jövedelmezőnek bizonyul.